Drámapedagógia. Besenyőtelek, Ált. Iskola. 1996 szept 19.

 

1.      Bemutatkozás

Biológia-rajz szakon végeztem Szegeden. 22 éve kezdtem tanítani Zagyvarékason. Kis iskola 16-18 fős A_B osztályokkal. A tanári pályát az első hetekben csak megélhetési forrásnak tekintettem (nagyon kevéssel beértem), művész pályára készültem. Nem hivatalos, hanem az undergrund, szamizdatos művész pályájára. Azonban néhány hetes tanítás után úgy éreztem, a gyerekek világa érdekesebb, izgalmasabb, és valóságosabb, mint a művészi formáké. Nekem valóbb.  Találkoztam Földi Péterrel, nagyon megfogott a pálya számára. Olvastam közleményeket, amik a gyermekrajz másfajta világát mutatták be, mint a hivatalos tanterv. Befejeztem az utolsó képemet, megírtam az utolsó verset, és abbahagytam. A vasárnapi festegetés, verselgetés nem nekem való.  A rajzórákon beindult a munka, szép képek születtek, derűsebb légkör alakult. „Hát, persze, a rajzóra az egy más világ!” 

Németh Lászlónál olvastam egy komlex módszer szerint dolgozó tanárról. Hát, akkor próbáljuk meg.  Tanítottam biológiát, rajzot, illetve mivel verseket is írtam: magyart, mivel fociztam a helyi csapatban: testnevelést, mivel nagy barkácsoló voltam: technikát. Kémiát csak azért, mert nem volt kémia tanár, de hát egy biológus ahhoz is kell értsen. Meg persze osztályfőnökösködtem. Aztán összevonták az osztályokat, és a harmincegynéhány fős osztályokban már nem működtek az óráim. Kezdődtek a kudarcok. Az egyik után alig tudtam lábon maradni.

Egy év napközizés, majd rajztanítás  Szolnokon, a lakótelep és a Gyermekváros gyerekeit fogadó testnevelés tagozatos általános iskolában, ahonnan azóta elmaradtak a gyermekvárosi gyerekek, és egy matematika tagozat is indult. A gyerekek jó része nagyon nem művészeti beállítottságú, és rettenetesen túlmozgásos, ezért rajzból főleg a látvány utáni rajzolással foglalkozunk, mert hát valahol meg kell tanuljon a kis üvöltő dervis is megfigyelni, kézbe venni. Ezt azért mondom, mert a rajz szakosnak könnyen kiosztják, hogy művészember, más világban él. Hát én eléggé a realitások világában élek.

 

Annak idején Haraszti Miklós írt egy könyvet, Darabbér címmel, amely tükröt tartott a szocialista nagyüzem elé. Én is írtam egy pedagógiai szamizdatot, de én nem egy évre érkezett egyetemista pozíciójából, hanem "osztályárulóként."  És nem publikációs szándékkal, nem akartam sehol feljelenteni az iskolát, csak meg akartam érteni. Mivel  nagyapám, apám gépész volt, reflexszerűen  a klasszikus módszert alkalmaztam. Rosszul jár a gép, gyorsítsuk fel, így jobban kibukik, hol a hiba. Először mindig mindent úgy csináltam az iskolában, ahogy a nagykönyv előírta. Aztán vagy bevált, vagy nem. Ha nem, akkor keresgéltem helyette valami mást.

 

Amikor főiskolásként kimentem megnézni az iskolát, ahová elszerződni készültem, körbevitt egy kolléganő. Beléptünk egy terembe. Az ajtó mellett a földön összegyűrt papír. Reflexszerűen lenyúltam érte, döbbenten állított meg. Ráförmedt egy gyerekre: Veszed fel rögtön! Nem értettem, miért egy kiszemelt gyerekre irányulnak az indulatai, miért nem a csoportra, ha már indulati szinten reagál. De hát a szemetelést nem indulati szinten kell lereagálni, nyilván a tehetetlenség megnyilvánulása. /"Minden jövendő pedagógusnak, és ez vonatkozik a szülőkre is, állatpszichológiai tanulmányokat is elő kellene írni, gyakorlatokkal, idomítással egybekötve. Mert ha egy állat idomítása nem sikerült, az idomító mindig azt gondolja, hogy a hibát ő követte el, míg egy gyermek nevelésénél az eredménytelenség mindig a gyermek hibája." /Éd. Claparéde/

 

Én falusi gyerekként nőttem fel. Nekem mindennapi tapasztalatom volt ez. Szó sem volt arról, mintha a falusi emberek annyira értettek volna az állatidomításhoz, vagy a gyerekneveléshez. Megkötve tartották a kutyát, mert nem tudták betanítani. A tehenet ütötték, verték.  De akadt köztük aki értett, akinek a kutyája helyre ment, ha szólt neki, a tehenet oda vezette, ahova akarta.  A gyereke verés nélkül is beletanult a munkába, az életbe.

 

Elkönyveltem magamban, hogy itt egy kaffkai világba fogok megérkezni, elgyerekesedett felnőttek közé, akik nem igazodnak már el a világban. Nem értik a dolgukat. Na, ez be is jött.

 

A protokoll    

A rejtőzések   

A bűnbak      

A játszmák     

Az erőszak     

Céltűzések     

Az utak lerövidítése   

A magára hagyott gyerek

A tananyag relevanciája

Az attitüd     

Az iskola mint hivatal 

 

Napjaink nagy pedagógiai megújulása, a NAT.

 

A szocialisták a lapokban szóvá teszik, hogy a laktanyában nincs könyvtár. Az ezredes nyomban intézkedik. A laktanyába a mai nappal rendszeresítjük a könyvet. A könyv papírlapokból álló, nyomtatott kis és nagybetűket, valamint egyes esetekben képeket tartalmazó, kemény burkolattal ellátott tárgy. A könyv burkolatát kötésnek nevezzük, amely anyagától függően lehet..... hosszan folytatódik a könyv fogalmának meghatározása.... a könyv helye, a katona ágya fölötti könyvespolcon van, ferdén az oldalfalnak támasztva. Onnan nem lehet levenni.

 

2. Rövid elvi bevezetés

A mai napon a drámapedagógia iskolai megjelenési lehetőségeiről szeretnék beszélni, és egy kis ízelítőt nyújtani. Először tehát beszélek, aztán animálok, azaz tartok egy drámapedagógia órát. Nem szeretem ugyan, amikor a pedagógust a gyerekkel azonosítják, de ebben a vonatkozásban azt hiszem mi is körülbelül onnan indulunk, ahonnét ők. Talán még hátrébbról, a gyerek talán még könnyebben játszik, vélhetnénk, de ez sem igaz. Van ahol a gyereknek könnyebb, van ahol nekünk.

 

Az ilyen néhány órás találkozások bennem, bennünk, gyakran keltenek indulatokat.

 

Megjön az igen kedves, aranyos, vonzó előadó - mondjuk a filmgyárból,  és bemutatja, hogyan lehet gyerekekkel rajzfilmet csináltatni. Látjuk a lelkesen, felszabadultan dolgozó gyerekeket, az elkészült kisfilmeket, igen, valóban nagyszerű. Na, mi is ezt fogjuk csinálni. Sajnos az előadás végén megtudjuk, hogy ezekkel az eszközökkel csak a filmgyár rendelkezik, de nyugodtan menjünk el, szeretettel fognak bennünket fogadni. Elképzeljük hazánk tízezer rajztanárát a stúdióban, plusz a gyerekeik. És esetleg  sajnáljuk a két órát, amit az előadó elvett az életünkből. Kornai Jánosnak van erre egy hasonlata:

"Az a vízió alakult ki bennem, mintha előbb egy modern gyár diszpécsertermébe léptem volna be, benne a különböző szabályozók, gombok, kapcsolók százai, műszerek, és villogó jelzőlámpák. Ott sürögnek-forognak a dicszpécserek: hol ezt a gombot nyomják be, hogy azt a kart fordítják el. Utána pedig átmegyek az  üzembe: lám, talicskával tolják az anyagot, a művezető rekedtre ordítja magát. Igaz, folyik a termelés, de függetlenül attól, hogy az impozáns diszpécserteremben mikor melyik gombot nyomogatják. Nem csoda, hisz nincs is vezetékkel összekapcsolva a diszpécserterem és a műhely."Ellentmondások és dilemmák Magvető 1983 165. o.>

Az elmúlt évek pedagógiai irodalma főleg a kapcsolóteremben történtekről szólt. Néhány kivétel persze akadt, Vinkler Márta: Kinek kaloda, kinek fészek. Galicza János: Tekintély és alkotás a pedagógusmunkában. És persze a klasszikusok: Comenius, Freinet, Makarenkó, stb. de a pedagógiai irodalom többsége homokszöveg tengerként hullámzott.

A pedagógustársadalom az elmúlt években nem olvasott pedagógiai szövegeket, a pedagogizálás egyet jelentett a didaktikai kudarc beismerésével. A főiskolai pedagógiai tanszékek a tehetetlen emberek gyűjtőhelyeként jelentek meg a hallgatók előtt,  a pedagógiai írók pedig homokozó gyerekekként. Az iskolába beokvetetlenkedő pszichológusok  (Vekerdi, Ranschburg, ) tájékozatlan kívülállók, akik nem lennének képesek egy órát levezényelni. A tantestületekben dúló pedagógiai vitákra hadd emeljek ide egy idézetet volt kollégámtól: "Na, megint adtunk a szarnak egy pofont!"

 

 De ne csak az elmúlt évekről beszéljek. Nézzük mondjuk a Gordon módszert. Van ugye az alap helyzet, amiben nincs probléma, megy az óra. Aztán valami zavar keletkezik. Elő a kis ablakot. megnézni, kinek a problémája. A tanáré a probléma: Érdekesebbé tszi az óráját, stb.

A diáké a probléma: aktív hallgatás,  én közlés. (Nekem kellemetlen amit teszel.) Kerek, komplett kis módszer. De a végén Gordon azért megjegyzi:

"Az amerikai diákok zöme nagyon hasonló értékeket vall magáénak... a külföldi iskolákban dolgozó tanárok tanúsíthatják, milyen kulturális sokkot jelent egy  valóban másféle értékrendszerrel találkozni.... Valószínűleg mintegy 95%-ban egyetértünk diákjainkkal."

Kérdezzük meg a Gordon módszer importőreitől: úgy gondolják a magyar kisiskolások és tanáraik értékrendje hasonló fedést mutat?

 

A Gordon módszer a középosztálybeli amerikai diákok nevelésére kitűnő lenne, ha pedagógiailag kissé feljavítanánk, (mert az azért mégsem úgy van, hogy: " A tanároknak nem kell külön -külön gyakorlati fogáskészletet megtanulni az óvodásokhoz, egy másikat az általános iskolásokhoz, egy újabbat a felső tagozatosokhoz..") de nálunk igencsak szűk réteget célozhat meg.

 

Mivel én nem felülről jöttem, kizárt hogy indulatokat keltsek, gondolhatnám.

Én is napi négy, nyolc órában tanítok, ráadásul már 22 éve, tehát a mindennapi gyakorlat embere vagyok. Azonban a terep, ahol dolgozom, néhány iskolához képest tisztességtelenül előnyös.

Nem kell különös dolgokra gondolni, lakótelepi  iskola istálló, de ha azt mondom, hogy a rajztanár éves anyag kerete 140 000 ft, a számítástechnika teremben 15 gépállás, a tornaterem burkolata 12 millióba került, sítáborok telente Szlovákiában, vagy hogy a tanárok többsége köszön a szembejövő szülők többségének, van papír a WC-ben,  stb. akkor ez már nem mindennapi kereteket sejtet. Nem mintha mi rettenetesen elégedettek lennénk, de mégsem hiszem, hogy egészen mindennapi munkakörülményeink lennének.

 

Ezeket a kereteket azonban magunk teremtettük magunknak, bárki által másolható módon.

A rajztanár kerete például a közös felszerelésekből áll össze.

Ahhoz persze, hogy ezt a terepet megteremtsük, kellett egy nagyon fontos elem. A gyerek aktív részvétele, hisz nyilvánvaló, ha széttördeli a ceruzákat, ha levágja a futásnál a körök sarkát, ha nem figyel az órán, akkor oda a felszerelés, nincs sportsiker, tehát nincs mivel megtámogatni a pályázatokat, és végül oda a továbbtanulási statisztika, bezárják az iskolát.

 

A mai napon én a legutóbbiról beszélnék, hogyan lehet olyan osztályközösségeket, olyan gyerekeket "legyártani", akik odafigyelnek az órán.

 

Ez megint két részre osztandó, egyik eleme a dolognak maga az óra, az vagy méltó a figyelemre, vagy nem. Ha nem, akkor az isten tanára el nem éri, hogy minden gyerek intenzíven figyeljen. Akkor nincs más, elő kell venni a klasszikus módszereket, függésben tartó erőszak.

-Fiúk! Bevezetőül nincs sok mondanivalóm: Egyet mondhatok csak: én pontosan olyan leszek hozzátok, mint ti hozzám.

- Jók leszünk! - igérte Avas Elemér bizalmasan.

- Valamit azonban előrebocsátok, és világosan tudnotok kell, hogy amíg itt benn vagyok, csak én beszélhetek, és aki a tárgyra vonatkozóan valamit kérdez, vagy akit én kérdezek. Most felolvasom a névsort, mert meg akarlak ismerni benneteket.

- Acél!

- Kihevered az operációt?

- Igen, kérem...

- És Janda járt hozzád?- Mindennap - mondta Acél bizonyos letörtséggel.

- Abriktolta! - kiáltott közbe Sós.

A tanárnő szeme megállt a közbekiáltón.

- Hogy hívják magát fiam?

- Sós Károly.

- Leülhet.

Ezek után már nem szólt közbe senki, mert valami hűvös dermedés szállt a levegőben. ..........

A fiúk letörve, szárnyaszegetten, de tisztelettel, egyenként vonultak el meghajolva a katedra előtt

A klasszikus pedagógia kiméri a gyerek helyét, amíg ott tartózkodik korrektül, vagy szeretettel (Comenius) elfogadja, amint elhagyja ezt a helyet hidegen elutasítja. A hideg elutasítás jelenthet megalázást, megfélemlítést, is. ( Ennek egyik eszköze lehet a verés is.)  Ez bizonyos szülői körökben teljesen elfogadott. És itt most ne csak mondjuk a szkinhed, vagy rocker világ nevelési módszereire gondoljunk.

Mint  szülői-nevelői elvet jónak tartom, hogy "nőjenek mint a dudva,"  azt értve ezen, hogy a példa a nevelés, az életünk, az, amit látnak. Ami nem jó ebben az emancipáltságban, az az, ami nem igaz benne. Mert ha baj van, csak azt rángatjuk elő, ami van: hatalmat, tekintélyt, erőt. (Legfeljebb "utána"  bocsánatot kérünk, ellentétben mondjuk a Thomas Mann gyerekek apjával) Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete. Pannon Könyvkiadó, Bp. 1991. 76.

 

A különbséget,  mármint a figyelemre méltó és méltatlan óra között, hogy ne legyek részrehajló egyik tantárggyal szemben sem,  egy órán kívüli akcióval példáznám.

 

Farsang. Ezt aztán már tényleg nehéz lehet elrontani, hisz minden gyerek szeret egy kicsit kilépni megszokott viselkedési korlátai közül, bohóckodni, eljátszani hogy ő más mint  ami. Mi valósul meg mindebből? Már hetekkel a farsang előtt megkezdődik a gyerekek agitálása: "Aki felöltözik, ingyen jöhet be a farsangi bálra!" Érkeznek is a kis jelmezesek, öltöznek be a szülők fabrikálta jelmezekbe, vagy felkötik a farmerra a pisztolyt, kockás ing, kendő az arc elé, indulhat a kis cowbolyok, hirdetőoszlopok, hótündérek hada. Körbejárnak, számot kapnak, a zsűri szavaz, értékel. A győztesek majd megkapják jutalmaikat. Most élénkség támad, a kollektív jelmezesek következnek, a beöltözött osztályok. Végre - néhány percre valóban karneváli hangulat támad. Tapsok, füttyszó. Aztán mindenki levetkőzik, átöltözik, fél óra disco jön, amit majd jó egy órás eredményhirdetés, tombolahúzás követ. Közben a büfék előtt végtelen sorok állnak, a táncolók között kis alsósok rohangálnak. Gazdája kerül az utolsó tárgynak is, még egy órácska tánc, néhány csoport lassan tényleg táncolni kezd, de mire belemelegednének, indulhatnak haza, vége a farsangnak. Meg lehet számolni a bevételt, sóhajtani egyet: "Na, ezen is túlestünk."

Az iskola teljesítmény-orientált, hisz jutalmazott, munkafeladattá, jelmezkészítő vetélkedéssé változtatja az önfeledt bolondozás ünnepét. Eltéríti eredeti céljától, ezzel  persze a gyerekek attidüje is megváltozik. Aroson elemzi nagyon érdekesen a játék ilyesfajta torzulásait a "Társas lényben"A társas lény Közgazdasági és Jogi kiadó Bp 1987 163. o>

 

Nézzünk meg egy másik farsangot, ami talán kissé funkcionálisabbra sikeredett:

Az úttörőház megkért, tartsak már farsangkor valami bemutató foglalkozást. Nosza, megbeszéltem hát négy osztállyal - akik nézetem szerint hű metszetét adták az osztályok különböző típusainak - rendezünk egy-egy osztályfarsangot. Mindenki annak öltözik, aminek akar, amilyen szerepet szívesen játszana egy délutánon át. A kerettörténetet egy időgép tér-idő sűrítő mezejének kisülése szolgáltatta. Tudniillik amikor mindenki megérkezett, és elkezdett beöltözni jelmezébe, a terem sarkában már ott bütykölt villódzó, zúgó gépén egy fehér köpenyes fizikus. Aztán a gép elromlott, és a világ különböző helyszíneiről, különböző időpontokból, begyűjtött néhány személyt. A jelenlévőket. Én persze - ismerve ki minek öltözik, néhány játékötletet elrejtettem, illetve egy király udvarmesterének szerepéből kézben tartottam az est folyását. A táncokat tréfás játékok tarkították, mindenki nagyon jól érezte magát, a gyerekek színjátszói gyakorlatlansága ellenére.

No, de hát a tanóráról is csak illik valami példát hozni.

Kérdve kifejtő módszer. Öveges. Lendületes, színes, komoly szaktudás. Idomítói gyakorlat. Megy a verkli.

 

Tarthatja azonban a tanár a világ legjobb, legérdekesebb, legszakszerűbb óráját, csak előjönnek a bajok. Főleg, ha a gyermekváros kis lakói is ott ülnek. 

           

 

A drámapedagógia különös helye.

Mi jut eszünkbe ha azt a szót halljuk: drámapedagógia?

Színészképzés - műkedvelő színjátszás - beleélő irodalmi nevelés - pszichodráma - tréning - színházjáróvá nevelés.

És milyen élmények fűződnek ezekhez a fogalmakhoz?

Gyermekek színházat játszanak. Sütő András  Petőfi  élménye. Gyerekek papás- mamásat játszanak. Huxley:

Szép új világ. Két kismama a homokozóban. Irányítgatja a gyerekeket a testiség felé.

 

Ki a drámapedagógus? Aki szűknek érzi az iskolát. Szabadít. Mezei Éva:

 

"Az első órák az ősközösséggel foglalkoztak.

1. Az asztalok, székek szétrakása, a játéktér kialakítása. Ennek, a szükséges tér   megteremtésén kívül az is célja, hogy a gyerekek fizikailag mozgásba lendüljenek,   ne üljenek várakozva, hanem gyorsan - és nem csendben - használják kezüket, lábukat,   feloldódjanak, majd a földre üléstől meglepődjenek. Ez az érzelmi előkészítéshez   szükséges sokkhatás.

 Ezek a sorok egy kezdő nagyfokú naivitásáról tanúskodnak. Az, hogy egy szabad tér szélén körbe ülve jobb játszani, mint padsorokban szorongva, elég természetes. Az azonban már nem igaz, hogy a földre ültetés sokkhatást okoz, és főleg az nem igaz, hogy annyiféle hókusz-pókusznak kell alávetni a gyerekeket, hogy a "receptió" állapotából kiszakítsuk őket. Kiszakadnak azok igen gyorsan, inkább a visszavitel okoz problémát...

Ha megérzik a játékról, hogy az bizony /néha/ munka is, nem egyszer rendetlenkedni, rosszalkodni kezdenek. Igyekeznek újra játékba kényszeríteni a feladatot. Mindezt az elkövetkező években tanultam meg. A történelem órákon még - mivel nem tudtam, hogy fölösleges - ragaszkodtam az "érzelmi felhangoláshoz."

 

Miképp  műveltem eddig drámapedagógiát?

Először is: eleinte rettenetesen zavart a színészkedő tanár. Egy tanár legyen mindig önmaga!

Aztán a Winkel eset.

 

Gyerekkor. Ivanhoe, indiános, Tarzan, stb.

+ Szerepjátékká fejlődő küzdőjáték / A zagyvarékasi nyári tábor számháborús hadijátéka/

+ Alkalmi szerepjáték/ Reneszánsz tábor, farsang./

+ Kommunikációs készségfejlesztés/ Osztályfőnöki órasorozat/

+ Színpadi produkció / János Vitéz, Ludas Matyi, Fülöp a gitáros./

+ Egy-egy órán dramatikus indítás / Kezek, drapéria, szürrealista óra./

+  És néhány speciális eset. Benedek László játékos terapeuta. A tanár néha játékos tanár: A próbaleválási játszmák célpontja.   Csathó Kati - nem színjáték/ Baláti Anita  enyhe játék /  Nagy Ernő - Játék/

 

Miként jelent meg a drámapedagógia az iskolában?

Klasszikus színjátszás. Kiválasztottak szabadidős foglalkoztatása.

Gyermekcsoportok játékfoglalkozásai.

A magyar órák mese dramatizálásai.

Osztályfőnöki órák önismereti - személyiségfejlesztő foglalkozásai.

Gabnai Katalin  Gyermekszínjátszó körei

 

Miért tört be az iskolába?

Lénárd, Demeter - Varga Balázs vita. Játék vagy tanulás?

 

 

A gyakorlatban mindig a pedagógiai Tükörben közölt sort csinálom végig. Kommunikációs gyakorlatok - szituációs játék, színjáték.

Most is ezt fogjuk tenni:

 

Ki - miféle tréninggel találkozott már?

 

3.. Gyakorlatok

Bevezető gyakorlatok  Körbeülünk.  Hangokra figyelünk. Felállunk, séta a kör túloldalára.

Tekintet kapcsolat, helycsere. Tekintet távolít+ közelít.

Tükör játék.

Nézünk valamit. Mit nézünk?

 

Játékok kellékekkel csoportokban

 


Drámapedagógia könyvtár szakra szakosodó pedagógusok részére.

1995 ápr. 29. Jászberény Tanítóképző Főiskola

 

1. Rövid elvi bevezetés

 

A drámapedagógia különös helye.

Mi jut eszünkbe ha azt a szót halljuk: drámapedagógia?

Színészképzés - műkedvelő színjátszás - beleélő irodalmi nevelés - pszichodráma - tréning - színházjáróvá nevelés.

És milyen élmények fűződnek ezekhez a fogalmakhoz?

Gyermekek színházat játszanak. Sütő András  Petőfi  élménye. Gyerekek papás- mamásat játszanak. Huxley:

Szép új világ. Két kismama a homokozóban. Irányítgatja a gyerekeket a testiség felé.

 

Ki a drámapedagógus? Aki szűknek érzi az iskolát. Szabadít. Mezei Éva:

 

"Az első órák az ősközösséggel foglalkoztak.

1. Az asztalok, székek szétrakása, a játéktér kialakítása. Ennek, a szükséges tér   megteremtésén kívül az is célja, hogy a gyerekek fizikailag mozgásba lendüljenek,   ne üljenek várakozva, hanem gyorsan - és nem csendben - használják kezüket, lábukat,   feloldódjanak, majd a földre üléstől meglepődjenek. Ez az érzelmi előkészítéshez   szükséges sokkhatás.

 Ezek a sorok egy kezdő nagyfokú naivitásáról tanúskodnak. Az, hogy egy szabad tér szélén körbe ülve jobb játszani, mint padsorokban szorongva, elég természetes. Az azonban már nem igaz, hogy a földre ültetés sokkhatást okoz, és főleg az nem igaz, hogy annyiféle hókusz-pókusznak kell alávetni a gyerekeket, hogy a "receptió" állapotából kiszakítsuk őket. Kiszakadnak azok igen gyorsan, inkább a visszavitel okoz problémát...

Ha megérzik a játékról, hogy az bizony /néha/ munka is, nem egyszer rendetlenkedni, rosszalkodni kezdenek. Igyekeznek újra játékba kényszeríteni a feladatot. Mindezt az elkövetkező években tanultam meg. A történelem órákon még - mivel nem tudtam, hogy fölösleges - ragaszkodtam az "érzelmi felhangoláshoz."

 

Miképp  műveltem eddig drámapedagógiát?

 

Gyerekkor. Ivanhoe, indiános, Tarzan, stb.

 

+ Szerepjátékká fejlődő küzdőjáték / A zagyvarékasi nyári tábor számháborús hadijátéka/

+ Alkalmi szerepjáték/ Reneszánsz tábor, farsang./

+ Kommunikációs készségfejlesztés/ Osztályfőnöki órasorozat/

+ Színpadi produkció / János Vitéz, Ludas Matyi, Fülöp a gitáros./

+ Egy-egy órán dramatikus indítás / Kezek, drapéria, szürrealista óra./

+  És néhány speciális eset.  Csathó Kati - nem színjáték/ Baláti Anita + enyhe játék /  Nagy Ernő - Játék/

 

A gyakorlatban mindig a pedagógiai Tükörben közölt sort csinálom végig.

Persze az osztályhoz mért attitűddel.

Most is ezt fogjuk tenni:

Ki - miféle tréninggel találkozott már?

 

2. Gyakorlatok

Bevezető gyakorlatok  Körbeülünk.  Hangokra figyelünk. Felállunk, séta a kör túloldalára.

Tekintet kapcsolat, helycsere. Tekintet távolít+ közelít.

Tükör játék.

Nézünk valamit. Mit nézünk?

 

Játékok kellékekkel csoportokban

 

Bemelegítés